Oláh Tamás

Középiskolás koromban kezdtem hobbi szinten ismerkedni a fotózás világával. A portré iránti érdeklődésem csak jóval később, egyetemista éveimben mutatkozott meg. 2016-ban kerültem a Tappancs Állatvédő Alapítványhoz önkéntes fotósként, 2018-ban pedig belevágtam egy újabb projektbe, ami táncházas közösséget mutatja be. Mivel én is aktív táncházba járó vagyok, fontos lehetőségnek tartom, hogy ezt a világot belső szemlélőként mutathatom meg az embereknek. Ahogy a fotográfia egyre nagyobb szerepet kezdett betölteni a mindennapjaimban, elérkezettnek láttam az időt, hogy az autodidakta tanuláson túl, iskolai keretek között is bővítsem tudásom, így elvégeztem a Művészeti és médiafotográfus képzést. Saját projektjeim, és iskolai tanulmányaim hatására egyre inkább a fotográfia dokumentarista iránya kezdett foglalkoztatni. Ennek következtében belekóstoltam a streetfotó műfajába is a Szeged SPC keretein belül. 2020 óta időnként a Ladybird Studio balettpróbáin is megfordulok a fényképezőgépemmel. Ugyan ebben az évben jelent meg első albumom, ami a Tappancs Állatvédő Alapítvány menhelyén négy év alatt készített képeim kivonata. Az utóbbi évek történései tovább erősítették bennem a fotóriporter szakma iránti érdeklődésem, így beiratkoztam a Magyar Újságírók Országos Szövetségének fotóriporter képzésére. A fényképezésben az egyik legnagyobb mozgatórugóm a kíváncsiság. Ez segít, hogy közelebb jussak, és őszinte képeket készíthessek a témáimról legyen szó akár portréról, akár dokumentarista projektekről.
Végül az egyik kedvenc fotós idézetem:
„Amikor azt mondom, portréfotót akarok készíteni valakiről, az igazából azt jelenti, hogy meg akarom őt ismerni.” Annie Leibovitz